Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9412 / POWERLAN.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1994-11-27 | 24KB | 379 lines

@VPOWERLan 3.1@N @VAz erô a hálózattal van@N Már megszokhattuk, hogy hazánkban a kevésbé ismert szoftvergyártók termékeit csak ritkán, vagy egyáltalában nem forgalmazzák a kereskedôk. Éppen ezért örültünk meg annak, hogy a Performance Technology által kifejlesztett POWERLan hálózati szoftvert felfedeztük a magyar piacon. Ne higyje a kedves olvasó, hogy ez a termék csupán azért maradt ismeretlen a többi hasonló feladatokat ellátó szoftver között, mert szolgáltatásaiban és teljesítményében elmarad azok mögött. 1991-ben, 1992-ben és 1993-ban folyamatosan nyerte el a különbözô szakmai lapok elismeréseit, amit büszkén hirdet is a csomagolás oldalán. Mielôtt azonban tovább vizsgálnánk mi az a tényezô, ami miatt a termék körül csend van, nézzük meg a terméket magát! A texasi szoftverfejlesztô cég POWERLan terméke a peer-to-peer hálóztok közé sorolható. Ez azt jelenti, hogy a hálózatba kapcsolt számítógépek mindegyike képes munkaállomásként, szerverként és egyszerre munkaállomás és szerverként is mûködni, tehát a hálózatba kapcsolt számítógépek egyenrangúak. Azt, hogy éppen meyik számítógép viselkedjen szerverként és melyik munkaállomásként illetve melyik mindkettôként, azt az installácónál döntheti el a telepítést végzô személy. A gyári beállítás szerint a munkaállomások egyben szerverként is üzemelnek. Azonban két tényezô is meghatározhatja, hogy szükség van-e a szerver funkcióra, vagy sem. Az elsôdleges szempont, hogy az adott gépen kívánjuk-e megosztani a winchester vagy printer kapacitásunkat másokkal. Ha nem, teljesen felesleges, hogy memóriát foglaljon a szerverprogram -- és ez a második szempont: van-e elegendô memória. Ugyanis a DOS által bitosított 640 KByte-ból meglehetôsen könnyû annyit elvenni, hogy néhány alkalmazás emiatt ne fusson le. Szerencsére a POWERLan meghajtóprogramjai nem foglalnak túl sok memóriát, ráadásul ezek fel is tölthetôk az UMB-be (Upper Memory Block). Mindenesetre munkaállomásként és szerverként egyaránt használva a hálózati szoftvert, másik hálózatba kapcsolt géprôl is igénybe lehet venni a lemezmeghajtókat, valamint a nyomtatókat, miközben az alkalmazások zavartalanul futhatnak. Kissé veszélyesnek tûnhet az a tény, hogy valakik távolról, a hálózaton keresztül ""kotorásznak" egy másik gép winchesterén, miközben azon a gépen egy másik személy is dolgozik. A legnagyobb gond a lemezhozzáférés ütemezésébôl adódhat. Nagyon érdekes jelenségeknek lehetünk tanúi például, amikor egyszerre ötven felhasználó próbál ugyanazon a winchesteren dolgozni. A hálózat ilyenkor lelassul, mivel a hálózatkezelônek sorra ki kell szolgálnia a beérkezett lemezhozzáférési kérelmeket, amit adott esetben meglehetôsen nehéz véghezvinni. Ez amiatt van, mert mindenkit ki kell szolgálni, ugyanakkor egy idôpillanatban csak egyetlen mûveletet tud elvégezni a rendszerszoftver. A nehézségek ellenére a POWERLan könnyedén megküzdött a feladattal. Másik fontos szempont, hogy mi van abban az esetben, ha egy szerver és munkaállomás funkciókat egyidejûleg ellátó gépet kikapcsolnak, illetve a rajta futó alkalmazás lefagy. Ha ezek közül az elsô eset megtörténik, a szerverre rákapcsolódott felhasználók adatai elveszhetnek. Például ha a szerveren tárolt anyagot valamilyen szövegszerkesztôvel átszerkesztetik, és a módosításokat még nem mentették el. Természetesen a kikapcsolás ellen nem lehet védekezni, legfeljebb a munkatársak odafigyelésével. Hasonló a helyzet az alkalmazások lemerevedésekor is. Néhány rosszul megírt program rendszerösszeomlást idézhet elô, és valljuk be: sok szoftver elôidéz ilyesmit, fôleg DOS és Windows alatt. Aminek egyenes következménye az lehet, hogy nemcsak az alkalmazás, de a hálózati operációs rendszer is mûködésképtelenné válik. A teszt során kipróbáltuk néhány ilyen hanyagul elkészített szoftver és a hálózat összreakcióját is. A legtöbb esetben, amikor az alkalmazás meditációba mélyedt, a hálózati funkciókat ellátó meghajtóprogramok továbbmûködtek. Gyakorlatilag úgy tapasztaltuk, hogy a lefagyás után, amíg a billentyûzet Caps- Lock funkciója mûködik, addig a hálózat is tovább él. A biztonságos üzemeltetéshez célszerû különbözô trükköket bevetni. Például, hogy minden egyes alkalmazás és adatfile más és más gépen helyezkedik el. ìgy ha valamelyik géppel probléma merül fel, csupán azok az adatok illetve alkamazások lesznek elérhetetlenek, amik a problémás gépen kaptak helyet. A kikapcsolás és lefagyás ellen az is jó védekezésnek ígérkezik, ha a szerverfunkciókat elátó gépeken nem folyik munka. Az elkülönített szerverrel ily módon kevesebb baleset történhet, de mi van a teljesítménynöveléssel? A Performance Technology a kérdés megválaszolására hasonló utat választott, mint az Artisoft. A POWERLan-hoz kiegészítésként lehet megvásárolni az úgynevezett dedikált szervert is. A különbség az Artisoft megoldásához, a CorStreamhez képest az, hogy a CorStream a vele szállított Novell NetWare 4.01-es szerveren fut, míg a POWERLan PCServe-je önálló termék. A dedikált szerver önálló alkalmazásként fut a számítógépen, ezért mellette nem lehet más programot futtatni. A szerver tehát ilyenkor teljesen kisajátítja a számítógépet. Emiatt gyorsabban is dolgozik mint a nem dedikált változata, hiszen mûködéséhez az összes rendelkezésre álló memóriát felhasználja, amibe különféle lemezgyorsító tárakat és egyéb teljesítménynövelô eszközöket tölt. Emellett teljes képernyôs kijelzéssel sok hálózatos információt ad át a hálózatfelügyelônek. @Vmilyen információkat lehet leolvasni@N Kellemes meglepetésben volt részem, amikor a két felhasználós kezdôcsomag programjait végignéztem. A kezdôcsomaghoz ugyan nem jár dedikált szerver, azt külön kellene megvásárolni, mégis megtaláltam benne a programot, és az installáló szoftver is tartalmazta a lehetôséget. Persze ez csak a demonstrációs változat, ami mindössze három órán keresztül hajlanó üzemelni. Mégis örvendetes ez, hiszen aki kipróbálja a dedikált szervert, könnyebben eldöntheti, hogy szüksége van-e erre a programra. @VDOS alatt is@N Bár egyre több azoknak a PC felhasználóknak a száma, akik Windows, OS/2 vagy más operációs rendszer alatt dolgoznak, még mindig sok a DOS felhasználó. A POWERLan hálózati operációs rendszer kifejezetten a DOS- os munkaállomásokra íródott, bár létezik Windows-os felülete is. De mivel a Windows is csak DOS alatt mûködik, a Windows-os csak felhasználói felületében különbözik a DOS-ostól. A POWERLan meghajtóprogramjait tehát mindenképpen DOS alól kell elindítani. A POWERLan-hoz számos hálózati kártyameghajtó programot adnak, de ezenkívül NetBios, NDIS, és ODI driverekkel is együtt tud mûködni. Ily módon szinte bármelyik hálózati kártya használható. A kompatibilitást tesztelve próbaképpen a párhuzamos portot a Lantastic Z printermeghajtó programjával és az AILANBIO- val használtuk hálózati kártya és NetBios driver helyett. Az AILANBIO tökéletes NetBios driverként dolgozott, és így a POWERLan problémamentesen üzemelt. Persze ez a próba nemcsak a POWERLan-t, hanem a Lantastic meghajtóit is dicséri. Mindenesetre ezek után már hihetô volt számunkra, hogy bármelyik hálózati meghajtóval együtt tud mûködni, amelyik valamelyik szabvány szerint viselkedik. A DOS-os felhasználói felület kényelmesnek mondható. A különbözô hálózati beállításokat végzô és kezelést segítô menüvezérelt programok egy haladó felhasználó számára többnyire a dokumentáció tanulmányozása nélkül kezelhetôk. Ezt jól ki is lehet használni, hiszen a hálózatba való bejelentkezéstôl kezdve az erôforrás kiválasztásán keresztül az adminisztrátori teendôkig mindent el lehet végezni parancsszavak ismerete nélkül is. Ehhez csupán hálózati és gékpezelôi alapismeretek szükségesek, és némi számítástechnikai angol tudás, hiszen a szoftver angol nyelven kapható. Aki viszont nem tud kibékülni a menüstruktúrák kezelésével, annak rendelkezésére áll a hálózat kezeléséhez a NET program. Ez a program a hálózatkezelô által kiadható parancsokat értelmezi és hajtja végre. A parancsok alapvetô kezelési lehetôséget biztosítanak. Például a hálózatba történô bejelentkezés, vagy az erôforrás hozzárendelés is megtehetô. A menü nélküli megközelítés azonban nemcsak a menükerülôk számára nyújt fontos szolgáltatásokat. Ennek segítségével lehet bath file-ból hálózati parancsokat kiadni, aminek jelentôsségét például a hálózat indítását végzô bath file módosításakor érezzük igazán. A hálózat szolgáltatásai közé tartozik egy távoli számítógépkezelô program is. Ez a program hasonlóan a CoSession-höz, vagy a PC-AnyWhere-hez lehetôséget biztosít arra, hogy egy számítógépet távolról kezeljünk oly módon, mintha ott ülnénk a távoli gép elôtt. Gyakorlatilag a másik gép képernyôjét és billentyûzetét kapjuk meg hálózaton keresztül, de az elindított programok minden esetben a távoli gép memóriájában futnak. Ez a szolgáltatás igazán kényelmes lehet egy nagy hálózat esetén, ahol a munkatársak számítástechnikai problémáit számítástechnikusok oldják meg. A szoftver segítségével elkerülhetô, hogy a probléma megoldásához a helyszínre kelljen mennie a hozzáértônek. Természetesen a kényelemért fizetni is kell. A program, ami lehetôvé teszi, hogy távolról hozzáférjenek a monitor képernyôtartalmához, és billentyûzetéhez, memóriát foglal -- igaz nem vészesen sokat. Ezenkívül probléma lehet az is, hogy a képernyôfrissítés és a lenyomott billentyûkódok csak lassan jutnak el a távoli gépre. Ez minden bizonnyal a hálózat terheltségtôl és a hálózati kártyától is függ. A legnagyobb gond azonban az, hogy a grafikus képeket nem képes átvinni. Ez a módszer tehát szöveges képernyôre korlátozódik, de talán a legtöbb esetben ez is kielégítô lehet. Az üzenetek küldését hasonló módon oldották meg, mint a Novell NetWare esetén. Az üzenet legfeljebb egy sor lehet, és az üzenet megjelenése után gombnyomással lehet eltüntetni a szöveget. Különbség csupán abban van, hogy amíg a NetWare-ben nem kell külön engedélyezni az üzenetek fogadásának lehetôségét, a POWERLan-ban igen. Az engedélyezés pedig nem áll másból, mint egy rezidens program elindításából. A program újabb -- igaz nem túl sok -- memóriát foglal le, és talán éppen emiatt kell külön modulként installálni. Hiszen amennyiben nincs szükség az üzenetek fogadására, minek foglaljon memóriát? @VWindows interfész@N A installálásnál szembetûnô volt a legelsô kérdés. Nevezetesen az, hogy kíván-e a felhasználó Windows környezetet is telepíteni. Az ""Igen" válaszra azonban szokatlan módon reagált az installációs program: megkért, hogy indítsuk el a Windows-t, és az alól indítsuk újra a programot. Engedelmeskedve a felszólításnak tetszetôs installáló program tûnt elénk. Nem véletlen, hiszen a Windows-t kifejezetten a felhasználói felület szebbé, és esetenként kényelmesebbé tételére találta ki a Microsoft. A telepítés alkalmával a meghajtóprogramok másolása során a képernyôn annak a három lemeznek a rajzolata látható, ami a telepítôprogramokat tartalmazza. A másolás elôrehaladtával a lemezek színváltozása jelzi, hogy hány százalék van még hátra a mûveletbôl. Mint kiderült nemcsak az installáció tartalmaz ilyen felhasználó szemléletû megoldásokat, hanem a Windows-os kezelôprogramok is. A legötletesebb megoldást például a hálózati meghajtó- hozzárendelésnél tapasztaltuk. A hozzárendeléshez el kell indítani egy programot, ami két egymás melletti ablakba helyezi a lokális meghajtóazonosítók és az elérhetô hálózati erôforrások listáját. A meghajtóazonosítók mindegyike mellett egy-egy hálózati kábel (ami leginkább egy 220 voltos kábelre és a végén villásdugóra hasonlít) ikonja látható. Az elérhetô erôforrások mellett pedig csatlakozóaljzat ikon van. A felhasználónak csak annyi a dolga, hogy egy szabad kábelt az egér kurzorával megfogjon, majd egy szabad konnektorba ""beledugja" azt. A mûvelet közben a zsinór mindvégig összeköttetésben áll a kiindulóponttal -- azaz a meghajtóazonosítóval--, és így tényleg az az érzete támad a kezelônek, hogy egy igazi kábelt tart a kezében, amit csatlakoztatni kell valamelyik hálózati aljzatba. Persze az összekapcsolódás után a kábel nem marad ott ahova ""dugtuk". Amennyiben ott maradna, a kábel rajza keresztezné a képernyôt, és több csatlakozás esetén átláthatatlan útvesztôvé válna. Ehelyett a meghajtóazonosító mellett egy olyan ikon lesz látható, mintha a kábel be lenne csatlakoztatva az aljzatba, emellett pedig a hozzárendelés útvonalát szövegesen is kiírja. A szétkapcsolás is egyszerû, hiszen a kábelt egyszerûen csak ""ki kell húzni" a csatlakozóból. A jövô szoftverét is valahogy így lehetne elképzelni: nincsenek parancsszavak, nincsenek számítástechnikai kifejezések, csupán egyszerû szemléltetô ábrák, amik alapján mindenki gyorsan és egyszerûen kezelheti a számítógépét. Bár ennek számos ellenzôje is akad, mivel egyes szoftverek esetén ez a fajta megközelítés gyakran a viszájára fordul: az ikon rosszul elkíszített rajzáról ránézésre nem lehet eldönteni, hogy milyen funkciót takar. Talán éppen ezért érdemel dícséretet a Performace Technology Windows-os felülete, hiszen az ikonok és a kezelôi felület igazán egyértelmûek, és igazán könnyen kezelhetôek. Annál is inkább állítható ez, mert a Windows felületen nemcsak a hozzárendeléseket oldották meg szebben. A távoli géphozzáférés és az üzenetvétel is ügyesebb. A távoli gép képernyôje Windows alatt egy ablakban tekinthetô meg, és beállítható, hogy minden pillanatban az elôtérben legyen. Ily módon folyamatosan figyelhetô, hogy mit csinál a másik hálózatba bejelentkezett személy. További jó tulajdonsága a Windows-os távfelügyeletnek, hogy egyszerre több gép képernyôjét is láthatóvá lehet tenni. A különbözô gépek képernyôje más és más ablakban tekinthetô meg. A felhasználási lehetôségek között jó példa, hogy oktatás során az oktató minden gép képernyôjét egyszerre figyelheti. Azonnal látja, ha valamelyik tanítvány segítségre szorul, és a segítséget a katedráról is megadhatja. @VKiegészítések@N A POWERLan-hoz számos kiegészítést kínál a Performance Technology. A POWERServe is egy ilyen kiegészítés, amirôl már volt szó. Hasonló kiegészítés a DaVinci elektronikus levelezô program is, amit kifejezetten ajánlanak a POWERLan-hoz. Sôt, a Performance Technology két csomagjában, az 5 felhasználós boundle, és a korlátlan felhasználós változatában nemcsak a POWERServe-et, de a levelezô programot is hozzáadja. Kiegészítésként még néhány szoftvert lehet vásárolni. Ezek közül a legnagyobb jelentôsége talán a POWERBridge-nek van, ami különbözô topológiájú, protokollú és operációs rendszerû hálózatok között enged meg átjárhatóságot. Például az Arcnet, Ethernet és Token Ring hálózatok is ilyen módon kapcsolhatók össze, de ily módon a POWERLan összekapcsolható akár az IBM-es vagy a Microsoft-os Lan Managerrel. A bridge funkciókat ellátó termékhez persze több felhasználási megoldást is kínálnak. Ezek között olyanok találhatók, mint a nagyobb helyi hálózatok részhálózatokra bontása, és ezzel teljesíményük növelése; a különbözô hálózatok összekapcsolása; vagy a nagy kiterjedésû, például X.25 alapú hálózaton keresztül történô helyi hálózatok összekötése. Egy külön termék, a POWERFusion pedig egyenesen a UNIX és PC vegyes felhasználókat célozza meg. Nem kevesebbet kínál, mint a különbözô PC és UNIX hálózatok közös erôforrásmegosztását. A termékkel a PC felhasználók számára a UNIX gép nemcsak lemez és nyomtatókapacitásként, de applikációs szerverként is használható. Még egy kellemes kiegészítést is kínál a Performance Technology. A hálózatok használóinak gyakori problémát jelent az adatok rendszeres mentése, azaz nem túl magyarosan a backupolás. Ehhez nyújt segítséget a POWERSave, amit persze nemcsak a POWERLan-hoz ajánlanak, hanem minden elterjedt hálózati operációs rendszerhez is, így például a Novell NetWare-hez és a Lan Managerhez is. @VÉrdekességek@N A teszt során számos érdekességre bukkantunk. Szembeötlô volt, hogy a POWERLan valószínûleg saját útját tapossa. Sem a parancsszavak elnevezéseiben, sem a hálózatkezelés alapfogalmaiban nem követi egyik óriáscéget sem. Például a hálózati meghajtóprogramokat indító bath file-t nem STARTNET.BAT-nak, hanem PLSTART.BAT-nak hívják. Ez apró eltérés, mint ahogy apró a be- és kijelentkezô parancs néveltérése is. Ugyanis a szokványos elnevezés, amit majd' minden hálózati operációs rendszer használ, a LOGIN és a LOGOUT. Ehelyett a POWERLan-ban LOGON-nak hívják a be, LOGOFF-nak a kijelentkezés parancsát. Ennél nagyobb eltérés azonban a hálózatkezelésnél mutatkozik. A POWERLan-ban nem szükséges bejelentkezni a hálózatba ahhoz, hogy a hálózati lemezmeghajtókat használatba vehessük. Erre akkor jöttünk rá, amikor a PLADMIN nevû hálózatkezelô programban nem találtuk meg néhány elengedhetetlen menüpontot, holott a dokumentáció kifejezetten hivatkozik rá. Értetlenül álltunk a probléma elôtt, mígnem rádöbbentünk, hogy amíg nem adunk ki LOGON parancsot, addig nem tudja a hálózati operációs rendszer, hogy van-e egyáltalán a hiányzó menüpontokhoz hozzáférési jogosultságunk. Ennek ellenére a LOGON nélkül minden további nélkül hajladó volt a meghajtó hozzárendelést elvégezni. A NetWare, a Personal NetWare és a Windows for Workgroups ilyet nem enged meg. A Lantastic pedig a bejelentkezés nélkül történô hozzárendeléskérést úgy biztosítja, hogy a mûvelet elvégzése elôtt automatikusan beléptet a hálózatba. Egyszóval ilyet még nem láttunk. Arra azonban, hogy ez jó-e, vagy sem, még hosszas töprengés után sem tudtunk rájönni -- ki-ki döntse el maga. @KRudnai Tamás@N @<9412\PL001.GIF>A Windows alatti installációs képernyôn a driverlemezek másolását grafikusan@N @<9412\PL001.GIF>érzékelteti@N @<9412\PL002.GIF>A POWERLan Windows-os Control Panelje mindig látható a képernyôn@N @<9412\PL004.GIF>A Windows felületen az emberi gondolkodáshoz közelálló analógiák segítik a@N @<9412\PL004.GIF>munkát@N @<9412\PL008.GIF>A management is egyszerû ""gombnyomogatással" vihetô végre@N @<9412\PL005.GIF>A beállításokat jól elkülönített csoportokban lehet elvégezni@N